Egy új típusú fogadási őrület - Betfair avagy a sportfanatikusok tőzsdéje

Az egész történet úgy kezdődött, hogy az '90-es évek végén egy angol fiatalember, bizonyos Andrew Black - aki amellett, hogy a tőzsdén szépen gyarapította vagyonát, sportfogadással is profi szinten foglalkozott -, gondolt egy merészet. A nagy hazardőr hírében álló Black fejéből pattant ki az ötlet, mely szerint a két kockázatvállalási forma házasításával egy merőben új típusú fogadási platformot nyújthat az interneten játszani vágyóknak. Társnak bevette a lóversenyeket előszeretettel látogató - és azokon nagyban játszó - Edward Wrayt, és az ötletből valóság lett, megszületett a Betfair, a „sportfogadások tőzsdéje”.

A Betfair a hagyományos sportfogadó site-októl eltérően nem saját maga kínál szorzókat egyes sportesemények különböző kimeneteleire, hanem a játszani vágyóknak nyújt az interneten „játszóteret”, vagy ha úgy jobban tetszik, a különféle fogadásokhoz „piacokat”. Itt különféle tétek adás-vétele zajlik eltérő oddsokon, hasonlóan a tőzsdei részvények különböző árfolyamokon történő kereskedéséhez. A Betfairen tehát nem a ház ellen játszunk, mint  általában a sportfogadás vagy egyéb szerencsjátékok esetében, hanem a többi játékos kedvű fogadó ellen. Nem kell mást tennünk, mint fogadni kedvenc csapatunkra, amivel gyakorlatilag egy sajátunkkal ellentétes tippre rázunk kezet virtuálisan egy, a világ valamely más pontjáról játszó játékossal.

A Betfair arra a koncepcióra épül, hogy a fogadónak nem számít ki ellen játszik, addig amíg a számára legkedvezőbb szorzóval tud fogadni  az általa kívánt téten, az általa kiválasztott eseményre. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint legalább adott összegű ellentétes fogadásra a kínált odds-on. A rendszer működési elvének alapja tehát közgazdasági kifejezéssel élve a likvid piac, azaz akkor jön létre egy üzlet (fogadás), ha adott áron (szorzón) meghatárott mennyiségű árura (tétre) van vevő. Ez pedig a Betfair-en nem jelenthet problémát. A cég 2000-es indulása óta a legnagyobb online fogadóirodává nőtte ki magát az egész világon. Ma már több mint 3 millió regisztrált felhasználója van a Betfairnek úgy, hogy az Egyesült Államok területéről nem is fogad játékosokat. Napi több mint 5 millió tranzaktált fogadással a cég a New York-i és a londoni értektőzsde együttes tranzakciószámát is jócskán meghaladja.

A Betfair sikerében a hagyományos fogadóirodák által alkalmazott modelltől gyökeresen eltérő kockázatvállalási forma is kulcsszerepet játszik. A fogadóirodák többsége a nyeresége érdekében úgy kínálja oddsait - törekedve az egyes kimenetelekre beérkező tétek összegét kiegyensúlyozni -, hogy bármely végeredmény esetén pluszban zárjon. Ezzel azonban az iroda kockázatot vállal, amit természetesen a játékosra hárít. Hogyan? Úgy, hogy beépíti azt a szorzókba, így kínálva kedvezőtlenebb oddsokat. A Betfair ezzel szemben ezt a kockázatot nem futja, mivel a játékosok nem a ház, hanem egymás ellen fogadnak, így a szorzók sokkal inkább tükrözik a valós piaci viszonyokat, ezáltal gyakran akár 20 %-kal is magasabbak, mint a hagyományos irodáknál.

A Betfair legnagyobb piacain (labdarúgás, tenisz, lóverseny) naponta több 10 millió dollár cserél gazdát, egy-egy teniszmeccsen nem ritka a 8 számjegyű összforgalom sem (a 2011-es Nadal-Federer Roland Garros-döntőre több mint 70 millió dollár értékű fogadást kötöttek a játékosok). Azonban nem csak sporteseményekre, hanem parlamenti választásokra, különféle tőzsdeindexekre vagy akár az X-Faktorra is fogadhatunk. A Betfair mindezért a széleskörű szolgáltatásért cserébe csupán 5 százalék ún. közvetítői díjat számol fel a nyertes fogadások után, így biztosítva saját fix bevételét mindenféle kockázatvállalás nélkül.

A Betfair részvényei 2010 októberében sikerrel debütáltak a tőzsdén is, rögtön az első nap több mint 15 százalékkal emelkedett a papírok árfolyama. A Betfairen tehát nemcsak játszani főnyeremény, befektetésnek sem utolsó.

Így működik a Betfair

Betfair bemutató